Mse otthona

Élem az életem, néha morgolódok

Wind of changes (suta értekezés a változásról)

Posted By mse on September 21, 2009

Hol is kezdjem, nem olyan egyszerű… igazából sose voltam az a nagyon kedves, bájos, mindenkire mosolygós, mindenkihez egy kedves szót szóló ember. Szükségem volt továbbá ajtócsapkodásra, agresszív beszólásra és még sorolhatnám. Mindezekkel úgy nézett ki, hogy mindig mindent elérek. Csak közben azt nem vettem észre, hogy folyton a plafonon vagyok, soha semmi se jó és mindenki hülye, kivéve természetesen én. Hja, és nyílván ezen véleményemet közöltem is az érintettekkel. Aztán Mazsi említett valami olyasmit, hogy ő anno félt tőlem, mostmár, hogy megismert nem. Ráadásul a féléves értékelésnél is az jött ki, hogy szakmailag minden OK, na de a kommunikációm, a problémamegoldásom stb az csapnivaló. Mondhatni szar. Sosem érdekelt ez igazán, mert amúgy tényleg úgy nézett ki, hogy mindent elérek.
Aztán valami megváltozott. Nem tudom, mi. Lehet, hogy a baleset utáni magambamélyedés, lehet, hogy csak a felkínált segítség… a fene tudja… a lényeg az, hogy elhatároztam, hogy változtatok a dolgon. Önként jelentkező segítségem két dolgot mondott az elején: 1. Nem fogja megmondani, hogy mit kell csinálnom, nekem kell tudni, 2. Szól, ha már nem akarja tovább a dolgot
Hát..nekiláttunk…dolgok tisztázása (mi a bajom, mit szeretnék elérni) után A. kérdésekkel bombázott. Dolgokat miért úgy oldok meg ahogy, aztán előny/hátrány és még kismillió igen idegesítő kérdés. Azt nyilvánvalóvá tette számomra viszonylag gyorsan, hogy ahogy én oldom meg a problémáimat, az nem jó. Első lépésként beszéltem a festett körmű pénztárosnővel pár szót, bár mint utólag kiderült, ez nem volt feladat :D Aztán elkezdtük átbeszélni azokat a szituációkat, amikbe keveredek nap, mint nap. Megnéztük, hogy oldottam meg, vagy hogy készülök megoldani, majd megbeszéltük, hogy is kellett volna/kéne megoldani. Néha csak hajszál választott el a helyes megoldástól, de néha ég és föld volt az én megoldásom, és a helyes között. Ezt követte egy személyes találkozó, majd további millió chat, majd egy negativ napló. Ez utóbbiból kiderült, hogy egész nap negatívkodok. Emberekről azt gondolom, hogy utálnak, holott nem, dolgokról úgy gondolom, hogy nem tudom megcsinálni, pedig de, stb stb. Nem akarok mindent részletesen leírni.
Nem is tudom mennyi ideje folyik már ez, de van eredménye! Nem is kicsi! Egyre több pozitív visszajelzést kapok a környezetemtől. Ezalatt nem azt kell érteni, hogy vállveregetés, hogy milyen ügyes vagy, hanem emberek másképp beszélnek velem. Az újak nem láttak a régi énemből semmit, ill. csak egy picit, így barátságosak. A régiek meg furán néznek, hogy nem úgy reagálok, ahogy szoktam.
Leginkább egyébként az tűnt fel, hogy mintha eltűntek volna a felhők. Ezt nagyjából 3-4 napja érzem. Reggel felkelek, és nincs semmi bajom… jön egy levél, amiben valaki valami miatt elégedetlen, de nem húzom fel magam. Ha valaki hülye, mert leírok neki valamit, de visszakérdez, hog azt a valamit miért nem írtam le, akkor még mosolygok is egy jót.
Ja igen…van még egy probléma…egy szakmai… AZ… de már nem gondolok rá minden nap. Majd megoldja, akinek ez a dolga… Ezt is megértük :) Rájuk hagyom a döntést :)
Még sokat kell tanulnom…nagyon sokat… de azt már most látom, hogy nagyon megéri :) Amit eddig elértem, arra meg büszke vagyok. A. is büszke rám. Tökjó :)


Comments

10 Responses to “Wind of changes (suta értekezés a változásról)”

  1. Mennél többet olvasok abból, amiket irsz annál inkább hiszem, hogy nem esik messze az alma a fájától. Természetet lehet kontrolálni, de megváltoztatni nem. Amit eddig tapasztaltam az az, hogy minden lépésedben, sőt, stilusodban is apud nyomdokain akartál mindig haladni. Abban nincs semmi hiba ugyan, csak sokszor elvesztetted önmagad, nem Te, hanem apud voltál. Persze mindaz, amit itt leírtál a magad és az emberek viszonyáról a “multban” eléggé izolálhatott mindenkitől. Kell mindenkinek önbizalom, de nem túltengően. Mindegy, nem tudom ki “merészelt” ellened szegülni s őszinte lenni a felsorolt hibák eléd tárása által, minden esetre ha az nem csak fellángolást okozott benned a megváltozásra, hanem maradandó nyomot is hagyott maga után, annak csak örülhetsz, mert igy a szakmai hozzáértésed kiegészül az emberek megértésével.
    Már rég nyomja a lelkem az is, hogy hogyan lehet egy intelligens lány, amilyen feltételezhetően Te vagy, hogy annyira elhagyja magát, hogy akkora töménytelen kilót szedjen fel magára azok után, hogy megállapítottan cukrossá váljon. És hát annak örülök szívből, hogy constantly hagyod el azokat a felszedett kilókat, ami tapasztalhatod sokkal nehezebben megy, mint azokat felszedni. Mikor otthon voltunk Miminek is prédikált Évi sokat, hogy kevesebb tejszínhabot kenjen a bajsza helyére, s láthatod, mennyire fogadta meg a tanácsokat. Ha megérted azt, hogy emberek jóindulatból teszik általában, amit tesznek, s arról szó sincs, hogy ellenségeskedjenek, ez eleve megkönnyitheti az élethez tartozó harcokat, mert nem egyedül kell azokat megvivnod. Sok szerencsét a továbbiakban.

  2. [...] éve helyesnek vél. Szeptemberben már komoly eredménye volt a dolognak, és meg is próbáltam leírni. De még mindig nem volt teljes az öröm, hiszen még mindig UI-t javítottam. (senki ne értse [...]

  3. Ryan says:

    poetry@armed.emptying” rel=”nofollow”>.…

    tnx for info!…

  4. Dave says:

    experienced@insurmountable.coulda” rel=”nofollow”>.…

    ñïàñèáî çà èíôó….

  5. Eduardo says:

    fabricius@digest.deposited” rel=”nofollow”>.…

    áëàãîäàðåí!…

  6. Ronald says:

    pabor@zu.vernier” rel=”nofollow”>.…

    ñïàñèáî çà èíôó!…

  7. Robert says:

    conveyed@medical.gobbled” rel=”nofollow”>.…

    tnx for info!!…

  8. Frank says:

    evangelism@rubric.aeronautical” rel=”nofollow”>.…

    ñýíêñ çà èíôó….

  9. andre says:

    tonics@billiard.cysts” rel=”nofollow”>.…

    good info!…

  10. Duane says:

    gentleness@churches.reservation” rel=”nofollow”>.…

    ñïàñèáî çà èíôó!!…

Leave a Reply

You must be logged in to post a comment.