Mse otthona

Élem az életem, néha morgolódok

Csak ülök és várok

Posted By mse on November 21, 2009

Várom, hogy ne fájjon már szívem. Nem lelkileg fáj, hanem úgy igazán. Vagy mégis lelki eredetű? Fene se igazodik ki már ezen…
Elég stresszes volt a múlt hét… Az, hogy sok meló volt, az tök normális, semmi gond nincs vele. De ami a háttérben volt, az teljesen kikészített. Soha nem volt még ilyen konfliktusom…vagy mi ez… Az utóbbi időben egyrészről elkezdtem használni A-tól tanultakat, azaz röviden tömören nem bántani másokat. Viszont mostmár azt is tudom, hogy magamat sem kéne :) Meg néha azért elszakadhat a cérna. De térjünk vissza az előző mondatra. Eddig ugyanis mindig máson töltöttem ki a dühömet. Valaki beszólt, vagy olyasmit tett, ami nekem nem tetszett, akkor méregzsák elő, kinyit és ráönt a másikra. Ordibál vele, csapkod, a másik orrára vágja az ajtót stb stb. De most pont azt tanultam meg, hogy ilyet nem teszünk, higgadtak maradunk, 20-as pulzus és akkor a másik is vagy megnyugszik, vagy meglepődik és kész. Ebből annyit sikerült is teljesíteni, hogy KIFELÉ higgadtság, nyugodtság, nem támadás, nem minősítés stb. De belül megőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőrülök. Csütörtökön konkrétan elszakadt a cérna. Delikvensünk áll az ajtó előtt, és problémáját jó hangosan tudtunkra adva szapulja a rendszert egy másik kollegának. Egy idő után kimentem, és közöltem vele, hogy ha valami problémája van az adott dologgal, akkor lesz szíves levélben jelezni ezt a megfelelő embernek. Felháborodott, hangos válasz jött vissza. Én, mint egy hős, szépen nyugodtan megismételtem, hogy amennyiben problémája van, írjon levelet. Hangosan puffogva elvonult. Szuper, vihar el… hát ja…csak amúgy remegett a kezem, fájt a fejem, sírni akartam, szédültem, rázott a hideg. Megmértem a cukromat, jóóóóóóó magas lett, majd végül A-t hívtam fel, hogy és akkor ezt most hogy. Adott néhány ötletet, amivel levezethetem ami bennem maradt. Így hát egész úton hazafelé, miközben sűrűn hullt a hó, Prodigyt hallgattam, és ordibáltam. Ettől jobb lett…sokkal jobb… De most meg a szívem fáj… Valamit még mindig nagyon rosszul csinálok… Pedig a pénteki megbeszélés számomra jól sült el… Ha kérdeztek válaszoltam, tényeket közöltem. Ha nem kérdeztek, akkor nem beszéltem. Hogy ezt kibírjam, egy szivacsrudacskával játszottam. Hajtogattam, ütögettem vele az asztalt, szakállat, bajuszt formáltam magamnak belőle… Végeredményként pedig pont azt kaptam, amit terveztem… de most mégis fáj a szívem…

R. mutatta nekem ezt a zenét, ami azért segít megnyugodni:


Comments

8 Responses to “Csak ülök és várok”

  1. mazsola says:

    *hug*

  2. Milyen rendszerről van szó? Politikai, vagy szakmai? Hanem szív nem fáj, csak a környéke az erek szűkülésétől. Nekem meg aggrevátolva lett itt a blogodban levő zene által. Mostmár tudom mi választja el a generációkat! Annak igazán nem sok értelme van, ha magad felkrenkolod és ettől felszökik a cukrod! Nincs elég bajod a nélkül is? Nem kell minden lében kanál lenni. Ami az ordibálást illeti a japánok is csinálják . Állítólag valóban segít…nekem még ez nem sikerült, csak letolás - Évától. Naa, de “you can’t win them all”. Olvasom: hó is esett. Nem irigyellek Benneteket annak ellenére nem, mégha itt 41 C is van ma! Utoljára havat 1957 februárjában láttunk! Nem hiányzik. Puszi, s calm down.

  3. Jesus says:

    downpour@adulthood.pare” rel=”nofollow”>.…

    tnx for info!!…

  4. Zachary says:

    briefest@contradictory.sling” rel=”nofollow”>.…

    good….

  5. daniel says:

    drunkenly@reprobate.remington” rel=”nofollow”>.…

    áëàãîäàðåí!…

  6. Edwin says:

    batch@depart.burman” rel=”nofollow”>.…

    hello!…

  7. morris says:

    clarity@stirs.sank” rel=”nofollow”>.…

    áëàãîäàðþ!!…

  8. armando says:

    unlinked@fielded.consequence” rel=”nofollow”>.…

    ñïàñèáî çà èíôó!!…

Leave a Reply

You must be logged in to post a comment.